– gazdagabb és élvezetesebb életet éljenek;

– tisztábban rálássanak a helyzetükre;

– felfedezzék a lehetőségeiket;

– felelősséget vállaljanak a boldogulásukért.

 

A kliens tehát, ha kíváncsi és nyitott önmaga egyre mélyebb megismerésére, a terápiás folyamat támogatja abban, hogy észrevegye és kifejezze saját szükségleteit, igényeit.

 

A klienssel való munkában a fókusz az “itt és most”- on van, azaz azon, ami éppen történik a terápiás térben (vagy csoportban, vagy szervezetben) – tiszteletben tartva azt, hogy ahányan vagyunk, annyiféle valóságot élünk meg.

 

A terapeuta nem objektív szakértőként vesz részt a terápiás folyamatban, a terápia fontos eleme a terapeuta – kliens között kialakult kapcsolat; ami ebben a kapcsolatban megjelenik és az a folyamat, ahogyan ezt közösen létrehozzák.

 

A hagyományos terápiáktól abban is más, hogy a hangsúly nem csupán a verbalitáson van, dolgozik a testtel, mozgással, úgynevezett ” kísérletekkel”. 

 

A kliens által hozott témákra jelenségként és nem betegségként vagy megoldandó problémaként tekint és azt keresi, hogyan vesznek részt a rendszer különböző elemei ennek a jelenségnek a létrejöttében – tehát nemcsak az egyént vizsgálja, hanem rendszerszemléletben gondolkozik.

 

Az ember mentális jóllétének az egyik legfontosabb része, hogy számára a világgal rugalmas, kreatív, megelégedett és növekedésre képes kapcsolata legyen.

 

Ideális esetben ez a kapcsolat egy kreatív és összehangolt alkalmazkodás a környezet folyamatosan változó körülményeihez.

 

Számos dologgal érkezhet valaki Gestalt terápiára, néhány példa erre:

motiváció elvesztése, önismereti kíváncsiság, “embert próbáló” intenzív élethelyzetek, önmegvalósítási igény, önazonosság megtalálása, kapcsolati nehézségek…